"Linklater „novelláiban” a spleen, a szabadság, a bosszú, a konformizmus elleni lázadás, a politikai kritika váltják egymást rendezetlen képekben. Szinte azt érezzük, hogy a rendező filmjét csak saját tudatalatti mentális struktúrájában építette fel. Fő erejét viszont nem az alakokat steadycam mozgással követő képek (állandó operatőre Lee Daniel), hanem a beszédek adják. A több tucatnyi irodalmi, filozófiai és zenei idézet teszi kultikussá ezt a füzért. Mégis a tömérdek alak mellett egy-két motívum összefogja a dekonstrukciót. A lehetséges vagy lehetetlen szabadság kérdése, az ebből fakadó társadalmi rendszer tagadása, valamint az egzisztencialista lét feszegetése, amely hol a passzivitás léte, hol a rombolás, hol pedig a párkapcsolatban jelenik meg." (Ritter György - filmtett.ro)
