A gemenci erdő szélén, egy nemzeti park határán ébredtünk, aztán folytatódott az álom: tavak, csatornák, holtágak, ártéri erdők, kócsagok, gémek. A rezéti halásztanyán elköltött ebéd után következett Baja, a vizek városa _ és a szelíd gólyáké… A szekcsői várhegyen meglátogattuk a Marcus Aurelius császárt, majd a baljós fogalommá vált városka, Mohács következett. Tisztelet a hősöknek, fájdalom és szomorúság a gyöngeség miatt... Az egyre szélesebb folyó egyre csöndesebb: a határ felé tartunk.