A sok hegyvidéki hányattatás után a Vaskapunál végre kiszabadul a Duna a sziklák szorításából és boldogan terpeszkedik el a román alföldi tájakon. A szabadságát még egy kicsit ugyan korlátozza a 80 kilométerrel lejjebb épített Vaskapu II. erőmű, de azután már valóban övé a világ. Mintha menekülne, minél délebbre igyekszik, s csak amikor a bolgár határt meglátja, nyugszik meg igazán. A parti falvak, városok népe a Duna minden áldását használja: hajózik, halászik, fürdik, fürdet, mos, itat és legeltet.
